2014. február 15., szombat

Búcsú


Katie Boo: Minden jónak egyszer vége szakad. A jót pedig a csúcson kell abbahagyni. Így mindenkinek úgy maradunk meg a szemében, mint szép, sikeres blog. De aki blogger, bloggerina, tudja, semmi sem tart örökké a hierarchia háborgó tengerén. Talán az okozta a véget, hogy túl sok a másoló, talán az, hogy már nem bírjuk. Nyomás, és az elvárások, a sok olyan design blog, akikkel rivalizálunk - mármint gondolatban.  
Szép volt, ez a jó pár hónap veletek, lelkes olvasókkal, és azokkal, akik támogattak, a nehéz időkben is. IMÁDLAK TITEKET <3 Eszméletlen önbizalmat adtatok mind nekem, és a csapat többi tagjának is. Miattatok megérte húzni a lehetetlen is még tovább. Talán így kell lennie, talán küzdenünk kéne, de felesleges. A vég úgy is eljön egyszer, a csúcson pedig jobb befejezni, mint a mélyben. 
Megnyugtatok mindenkit, a csapat ettől még együtt marad, facebook-on beszélgetünk, szívatjuk egymást, és imádjuk mindenki hülye fejecskéjét. Csak itt hagyjuk abba a közös jövőnk. Lehet hogy egyszer majd lesz közös blogunk, egyszer majd újra együtt leszünk. De addig is: KÖSZÖNÖM, ÉS SZERINTEM A TÖBBIEK IS, EZT A SOK, SZÉP, GYÖNYÖRŰ, ÉS TARTALMAS PÁR HÓNAPOT.  AZTÁN NEM ELFELEJTENI MINKET!
Diana Lindsey: Valahogy sejtettem, hogy nem fogom sokáig bírni ezt az egészet, mert vagy megunom, vagy belefáradok... Így is lett, igazából elég régóta foglalkozol designes dolgokkal ahhoz, hogy végleg befejezzem, és a jövőmre koncentráljak, meg az írásra. Mikor regisztráltam a bloggerre, nem így gondoltam ezt az egészet.. Nem hittem, hogy valaha is ennyi dicsérő szót fogok kapni, és hogy ilyen jó lesz az egész. Teljesen megváltoztatta az egész életemet, új barátokra leltem, akikre szerintem már mondhatom, hogy nem csak internetes kapcsolat van közöttünk. Úgy érzem rengeteget fejlődtem, más ember lettem, sok mindent megtanultam, és ezt csakis ennek az egésznek köszönhetem. Viszont minden jó egyszer véget ér, és ennek itt jött el az ideje. Önző leszek, nem fogom másra pazarolni az időmet, arra, hogy mindenféle bejegyzést teszek közzé, amiben másokat segítek, s lehet az az illető, aki elviszi a dolgokat, éppenséggel utál, vagy egy köszönömöt sem tud mondani.. Minden vég egy új kezdet, és én hiszem, hogy ennél már csak jobb lesz... Az a bizonyos csúcs, amiről a lányok beszéltek, szerintem már rég elmúlt, ugyanis megszűnt az érdeklődés a blog iránt. De aki esetleg szeretne tőlem fejlécet kérni, vagy bármi, az írjon nekem egy e-mailt (diana.lindsey0@gmail.com) Tehát, ennyi lenne a lényeg, a csapatról pedig; imádom őket, és örülök, hogy vannak nekem. Sok szaron keresztül mentünk már, sok éjszakát hülyültünk már át, és remélem, hogy ez továbbra is így fog maradni. Nektek, kedves olvasók pedig annyit, hogy köszönöm/köszönjük a rengeteg támogatást, a szép szavakat!
Sophie T.: Csodálatos néhány hónap volt, de elmúlt. Már nem csináljuk szívesen. Fantasztikus volt látni, hogy milyen gyorsan lett meg a száz, majd a kétszáz feliratkozó, és hogy tömegszámmal jöttek a rendelések, és a szép szavak nekünk. Szomorú, hogy vége, de - mint ahogy Katie is mondta - egyszer minden jónak vége szakad, s ennek sajnos MOST szakadt vége. Imádok minden feliratkozót, és remélem nem csalódtatok bennünk nagyon<3
Valerie Bridgewood:
Delilah Biersack:
Alexis Reed: "Egyszer minden véget ér, még akkor is, ha nem szeretném." Lehet, hogy közhely, de teljes mértékben igaz. Egyszer minden abbamarad, és hiába volt jó, nem tudunk mit csinálni. Annak idején - öt hónappal ezelőtt - mind a nyolcunk nagyon izgatottan nézett elébe az újdonságoknak. Nagyon izgalmasnak bizonyult, hiszen nagyon jóban voltunk, mindannyiunknak fontos volt a blogger, és úgy voltunk vele, hogy akkor miért ne? Csak a dolgok változnak, ahogy az előttem és utánam lévők is leírták, és már nem volt az igazi. Hatalmas köszönet jár nektek srácok, nektek, akik annyit tettetek értünk, akiknek ezt az egészet köszönhetjük. Nélkületek nem jutottunk volna idáig. Egyetértek Katie-vel, hogy a jót a csúcson kell abbahagyni, és a csúcsot most értük el. Már nem lehet tovább halogatni, mert úgy talán még nehezebb lenne. Még egyszer köszönök mindent, amit tőletek kaptam, a szeretetet, meg a hasonlókat. Csodálatosak vagytok!
NightyGirl: Már fejben megvolt, mit is írhatnék, de mikor meg kell tennem, valahogy nem jönnek a szavak. Csodaszép hónapokat töltöttünk együtt, talán a legszebbeket. Meg tanultam jobban értékelni magamat, és ezek mellett megismertem hét csodálatos bloggerinát, akikre tudom, hogy bármikor számíthatok. Kaptam egy olyan kis zugot, ahova jöhetek akkor is, ha közben mindenki utál, ami talán különlegesebb, mint bármi. Nyolc különböző személyiség... Talán sokan nem is értik, hogy fértünk meg együtt, de mi igen. Mégis, én azt hittem a veszekedések miatt fogunk tönkremenni... De nem így lett sőt! Összetartóak vagyunk, és az egyetlen ok, amiért itt és most befejezzük, az az hogy belefáradtunk. Belefáradtunk a sok lopásba és szidalmazásba. Úgyhogy inkább maradunk blog nélkül, minthogy ez az egész tönkretegyen minket.
Ez az a blog, amire szerintem mindannyian a legbüszkébben fogunk visszatekinteni. Rengeteg energiánk van benne, és szívünket-lelkünket beleadtuk, hogy sikeres legyen. Úgyhogy azt hiszem ez a csúcs, én nem is akarok többet, hiszen csak pár ötletekkel teli tizenéves létrehozott valamit, amire örökké emlékezni fognak. És köszönöm/köszönjük nektek a hatalmas támogatást, rengeteg erőt öntöttetek belénk, többnek éreztük miattatok magunkat! Hihetetlenek voltatok!
Addig is, mi itt leszünk együtt... És ki tudja, mit tartogat még a jövő.  <3

Amit elértünk: 53 bejegyzés  32543 oldalmegtekintést  212 feliratkozót  189 megjegyzés

Sok ötlet, megannyi önbizalom, és támogatás. 

3 megjegyzés:

  1. Kedves RELOAD-lányok!

    Sajnos sejtettem, hogy hamarosan vége... amikor a blog rögvest azután nyílt meg, hogy a Soar your Fantasy bezárt, hasonló külsővel és SYF-es szerkesztőkkel, én valahogy mindig is egy pót blognak láttam a Reloadot, hogy azért is legyen egy number one dizájn blog a Blogspot-on. Attól függetlenül, hogy én erőltetettnek éreztem ezt a blogot, úgy érzem, hogy az összes lány rengeteget fejlődött, mióta itt szerkeszt! Kettő kivételével mindegyikőtök nevét ismertem és láttam a korábbi munkáitokat, és bátran kitudom jelenteni, hogy tényleg jót tett Nektek a Reload-os idősuak. Mivel az egyik legjobb dizi blog voltatok, kíváncsian követem majd a későbbi "mozgolódásaitokat". ;) Remélem, hogy az első szavakkal nem bántottam meg egyikőtöket sem, és szurkolok a jövőbeli sikereitekhez a szerkesztéssel kapcsolatban. Mind a 212 ember nevében mondhatom: nagy veszteség, mert mostanában kezdtem érezni, hogy eltűnik a SYF árnyéka. :(

    ui.: Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nagyon sok sikert kívánok Nektek a jövőben!

    xx
    MV

    VálaszTörlés
  2. Keveseim!
    Ezt a hírt hallva nagyon elszomorodtam, hiszen az egyik, sőt, talán a legjobb design blog zárja be kapuit. Amikor megnyílt a blog, még csak szerényen indult el a munka, és most? 211 feliratkozóval büszkélkedhettek! Amit ti létrehoztatok, az óriási, és megismételhetetlen! Igazatok van: a csúcson abbahagyni más, mint már a blog legelején feladni. Az időfutással még ott volt a RELOAD-chat, aminek tagja lehettem, és ahol megismerhettelek titeket. Ez még jobban bizonyította meg nekem azt, hogy ti egyáltalán nem vagytok magatoknak valók, hisztizős libák, ahogy azt mások állítják. Kedvesek, megértőek és mindenekelőtt összetartó csapat vagytok. De ezt már nem csak a RELOAD lányoknak mondom, hanem a bloggeren lévő barátaim közül a legjobbaknak. ♥ Minden feliratkozótok nevében azt mondanám, hogy köszönjük nektek mindazt, amit létrehoztatok nekünk, azokat a lehetőségeket, amiket kitártatok elébünk, és még személyem szerint azt is, hogy megismerhettelek titeket. Köszönöm! ♥ Szeretném ha tudnátok, hogy bármi is lesz a RELOAD csapattal a jövőben, én mindig támogatni foglak titeket! ♥
    Sokszor ölel benneteket,
    Miranda

    VálaszTörlés
  3. *Kedveseim
    Elnézést a megeső elütésekért, helyesírási hibákért, de sietve írtam a megjegyzésemet. :)

    VálaszTörlés